Parvovírus kutyákban

A vakcinázásnak köszönhetően az előfordulás gyakorisága visszaszorult, azonban oltatlan kutyákban és ahol a környezetben korábban előfordult, akár járványossá is válhat. Ezért javasolt – ha egy tenyészetben felüti a fejét – az adott tartási területet „pihentetni”, mert a vírus a környezetben hosszú ideig képes túlélni, valamint a vírus különösen ellenálló a környezeti hatásokkal és fertőtlenítő szerekkel szemben is.
A vírus a bélsárral ürül, ez akár 20-25 napig is tarthat! A fertőződés a vírus szájon át történő felvételével történik, és a vékonybél hámsejtjeibe jutva azok károsodását, elfajulását okozza, azaz a bélbolyhok lerövidülnek és a bélfal „lecsupaszodik”, ezáltal a felszívódási folyamatok megszűnnek, így sem a tápanyagok, sem a folyadék nem vagy csak nagyon kis mértékben tud felszívódni.
Tünetek közt szerepel bágyadtság, hőemelkedés és/ vagy láz, hányás, hasmenés, mely utóbbi igen bűzös és akár véres is lehet. A felszívódási zavar valamint a hányás és a hasmenés miatti nagyfokú folyadékvesztés miatt a kezelés egyik legfontosabb része az infúziós terápia, emellett antibiotikus kezelés a másodlagos bakteriális fertőzések elkerülése miatt, illetve szérum (immunoglobulinok) adása, mely a betegség lefolyásának enyhítésére alkalmas. Súlyos esetekben előfordulhat paralyticus ileus, azaz bélbénulás, illetve ellentétes esetben a fokozott bélmozgás miatt invaginációs ileus azaz „bélösszecsúszás” is., ezeket csak műtéti úton lehet orvosolni, bár a rizikó ebben az esetben a kölyökkutya rossz általános állapota, valamint fiatal kora miatt rendkívül magas, továbbá bizonyos esetekben a vírus a szívizom gyulladását is okozhatja, mely a rizikó faktort tovább növeli!
Mindezek miatt rendkívüli fontosságú a MEGFELELŐ HELYRŐL történő kölyökkutya vásárlása, a megfelelő oltási program mellett a gazdi rendkívüli odafigyelése, a személyes és a környezeti higiénia szigorú betartása, valamint a megfelelő védettség kialakulásáig a sétáltatás mellőzése.” /Dr. Schindler Nikolett/